Mindig foglalkoztat az a kérdés, hogy a generációk közötti távolságot mivel lehet áthidalni – bárki bármit mond, nagyon sok minden van, ami összeköt, ugyanakkor nagyon sok minden van, ami annyira hihetetlenül más egyes generációk életében, hogy esetenként nehéz egymást megértenünk.
A hétvégén családi programként kint voltunk az Ünnepi Könyvhéten, és találkoztam a most 71 éves, mindig szerény és úriember Vámos Miklóssal, akinek a könyveit már fiatal felnőttként is szerettem, és kedvtelve olvasom ma is (igaz, 43 évesen még most is fiatal fenlőtt vagyok, de ez most nem egészen ide tartozik…).
Aztán találkoztam a velem szinte egykorú Grecsó Krisztiánnal, aki – számomra úgy tetszik – épp úgy bánik a magyar nyelv szépségével, és épp olyan érzelemgazdagon ír, mint 121 éve született alkotótársa, Márai Sándor például a Garrenek művében.
