Az iskolakezdés kapcsán az jutott eszembe, hogy míg az én statisztikailag várható élettartamom a születésem pillanatában férfiként mindössze 65 év volt, egy a múlt héten iskolapadba ülő 6 éves fiúgyermeknek a várható élettartama a születésekor már 73 volt (lányoknál ugyanez 80, de így is kellően frusztráló a különbség, úgyhogy ez a poszt most nem a lányokról szól…).
Namármost, hogyan is hozhatnám be ezt a statisztikailag kiszámolt 8 évet, érzékelve, hogy a ’78-as évjáratom gazdasági, egészségügyi és egyéb viszonyainak lemaradása ennyire jelentős, de belátva, hogy ezzel a gondolatban kiszemelt elsős sráccal ígyse-úgyse fogunk együtt megöregedni? Rendben, csak semmi pánik, először is egy kis zen, szóval most pár perc meditáció.
(…)
Ok, visszajöttem. És amíg visszafelé sétáltam a gépemhez, azon merengtem, hogy bizonyosan nem tévednek, akik a rendszeres mozgást, és az egészséges táplálkozást tolják folyton elibém (igaz ugyan az is, hogy a mostani úszógumim biztonsággal fenntart a vízen), de végső soron azt hiszem, hogy az életmódom egészségessé tétele mellett ami kulcsfontosságú, hogy a gazdaságilag inaktív életszakaszban (szóval majd úgy 65 felett) hogyan fogok dönteni: tiszteletben tartva testem öregedését, de mégis aktív életet élek majd továbbra is (például valamilyen formában tovább dolgozom), vagy egyszerűen fogom magam és belesüppedek a nyugdíjaslét kényelmes karosszékébe.
Igen! – gondoltam hirtelen – ez az egész várható élettartam azért mégis csak valamiféle statisztikai firlefranc, és most 43 évesen (de akár még 50-60 évesen is) mindig lesz lehetőségem átírva a statisztikát egy magasabb életkort megcélozni, hiszen SZÁMÍT A DÖNTÉSEM és igenis számítanak a CSELEKVÉSEIM.
Szóval velem nem fog egy kis 6 éves packázni, és én már most tervezem a B-oldalam szebbik és – ezek szerint – igencsak aktív felét. Nekem aztán nem fognak sem az izmaim, sem az agysejteim sorvadozni! Hú, de elszánt vagyok!
De addig is, valamit kéne, úgyhogy most elszaladtam fu…