Tegnap volt a 47. születésnapom, gondoltam, ez éppen jó apropója egy kis otthoni szelektálásnak, bár fogalmam sincs, mi az, amit megtartsak. A szép emlékeimet, mondjuk azokat igen. Meg talán a könyveket is. Jó, megtartom a barátokat, bár sok újat mostanában nem tudok mondani nekik. Megy minden rutinból.
Ahogy nekiálltam a lakásnak – életem egyik fő művének – hamar rátaláltam régi bakelit lemezeimre, s közöttük túrva elgondolkodtam, hogy az én életem nagy zeneszáma éppen nem lett-e b-oldalas. Hát nem egy sikerszám, az biztos… Hogy kiadná-e valaki? Kellek-e még a most zenét hallgatóknak? Tudja a franc, de már az sem valószínű, hogy éppen meg akarok felelni nekik. Az ő ízlésüknek. Megváltozott minden…
Voltak álmaim. Még kisgyerekként vadászpilóta akartam lenni, aztán mikor nagyobb lettem, akkor kutató, és mindvégig akartam egy bandát is, vagy legalább gitározni, s azzal csavarni el a lányok fejét. Most egy faipari telepet vezetek. Szeretem, azt hiszem. Vagy nem tudom. Szerettem, inkább ez a jó kifejezés. S most nosztalgiával gondolok ezekre a régi álmokra, miközben elkezdtem félni az öregedéstől. Mert, hogy itt ül a nyakamon, az tuti.
Azt mondják, a gyerekeké a jövő. Hát most, hogy lassan kirepülnek (Zsuzsi lányom nemsokára fogorvos lesz, Péter meg valami programozást tanul, ami szerinte „menő”), lett egy jó csomó szabadidőm… És ok, legyen az övék a jövő, de mi van az enyémmel? Tényleg centit vágva várjam ki a nyugdíjazás pillanatát? S utána? Vajon mikor van túl késő megvalósítani mindazt, amit még nem valósítottam meg? Vajon más is érzi ezt? Hogy a B-oldalon van? Lehet ez jó is? Vagy mi van?
Ildi, a kanaszta partnerem (hát nem vicces, most keddenként kanasztázni járok…?) újságolta, hogy szombaton volt valami B-oldalas rendezvényen, ahol – így mondta – piszok nagy lendületet kapott, s lett egy csomó új terve, és még elképzelése is, hogy hogyan váltja őket valóra. Meg, hogy nagyon jó volt látni másokat, akik úgy vannak most, mint ő. Komolyan – s közben hevesen gesztikulált, ahogy szokott – ő most újra hisz benne, hogy a jövő is színes.
Hát… időm végül is van. Azt hiszem megér nekem egy péntek estét, hogy utána nézzek, nekem mit tartogat még ez a B-oldal…
